(foto:homeandfamilyuniverse.com) Nemrég felkészítettem egy gyönyörűséges családi házat, amelyben két kisfiú is lakik - remélem nemsokára elköltözhetnek.

A házban utóbbi évek óvodai ténykedésének terméseként nagyon sok csecsebecse,  kézműves ajádék gyűlt össze - nem is beszélve a rengeteg spontán műalkotástól... Az Anyuka meglehetősen izgult mit fognak szólni a gyerekek, amikor hazatérve meglátják az addig rajzokkal borított - de immár lecsupaszított konyhai falat, az elpakolt agyag mécsestratók és kartonszívek hűlt helyét. A home staging tanácsadás egyik "állomásakánt" éppen én is a házban tartózkodtam amikor a kisebbik fiúcska hazaért. Nem mondom, hogy - anya lévén - egy kicsit nem tartottam a reakcióktól. Bár azt hiszem a gyerekeknek a Vizuális Harmóniához rendkívül jó antennáik vannak...

A kisfiú belépett, körbefutott a konyhában ls azt  mondta: "Jéé, eltűntek!Anyaaa, ez nagyon klassz! Olyan széép!" És örült. (feltételezem, hogy a háttérben, az óviból hazavezető úton - nagyon okosan - az Anyuka valamelyest már "előkészítette a terepet".) 

A nap további részében a 6 éves kisfiú lelkesen segített a felkészítésben és talán mondanom sem kell, hogy mire a felkészítés elérte az ő szobáját is, pontosan megértette, hogy ő maga mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy mihamarabb sikerüljön eladniuk a házat.

Azóta nincsenek szérszórva a legók, és azt sem bánja már, hogy a szobája már nem a megszokott erőteljes kék falszínekkel pompázik.És mindez nem okoz a számára lelki törést, sőt!